Kevés dologról merem kijelenteni, hogy biztosan tudom (dehogy is, igazából mindent is biztosan tudok), de van kettő, amivel kapcsolatban nem nagyon lehet megingatni: 1. hajlamos vagyok a kéretlen igehirdetésre 2. ez baromi idegesítő tud lenni. Miről is beszélek? Hát arról, hogy az idő…

Január elseje olyan, Cserna-Szabó Andrást idézve, mint a kihalt város, üres általános iskolájának sötét tornaterme, amibe látszólag soha a büdös életbe be nem teszi többé a lábát senki, és úgy marad üresen, sötéten, hidegen, az idők végezetéig. Egyetlen kollektív másnap uralja az egész várost, sőt…

Minden kritika jogos, ilyenkor már rég kint szokott lenni a legfrissebb kispéntek, de mára végképp ihlet nélkül maradtam, mindazonáltal teljesen biztos voltam benne, hogy a nap végére meglesz, mit akarok mondani. Hát lássatok csodát, igazam lett. Minél öregebb vagyok, annál inkább hiszek benne,…

Még mielőtt megérkeznének az önkéntes és kiváló népművelők, szeretném jelezni, hogy igen, magam is tudom, hogy másképp szól a mondás, de most engedve az írói szabadságnak átköltöttem, és aki nem háborodott fel a nyelvi hagyományokat ilyen módon sárba tipró viselkedésemen, az meg is fogja érteni az…

Kitaláltam ezt az egész Kispéntek dolgot gondolván, hogy itt egy formátum, ami heti egy bejegyzést megkíván tőlem, így tehát a muszáj meghozza majd az ihletet is, és én minden csütörtökön itt fogok sziporkázni. Persze. Három cikkre elegendő kész ötletem volt, ma meg itt állok, hogy akárhonnan…

Gyakorlatilag attól kezdve, hogy randiképes korba léptem, időről-időre megkérdezték tőlem, hogy milyen a férfiideálom? Erre régen mindig az aktuális idolom nevével feleltem, aztán árnyalódott a kép,és újabban már csak a vállamat vonogatom, hogy mit tudom én... De tényleg. Hát, ha majd meglátom,…

Vannak dalok, amiket szeretek, de még a dalon belül is akadnak kitüntetett pillanatok, amikre visszatekerek, amiket százszor is, ezerszer is újrahallgatok. Két sort, egy sort, egyetlen hangot, mert az ott a maga helyén annyira tökéletesen, megmásíthatatlanul jól szól, hogy azt elmondani nem tudom.…

Mélységes mély a múltnak kútja, annál mélyebbre már csak a szorongások vannak belénk kötve. Vannak kicsik, vannak nagyok, vannak egészen bagatellek, meg olyanok is, amik tönkre tudják tenni az életedet. Az enyém szerintem a kicsi és a nagy között félúton, a kicsihez közelebb, de a nagytól nem túl…