Tíz éve élek Pesten, tíz éve kategorikusan kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó biciklire ülni ebben a városban. Hogy is ne! Az első kanyarnál azonnal elütnek, aztán ott lehelem ki a lelkem szégyen szemre az út közepén, tragikus hirtelenséggel fejezve be földi pályafutásomat. Na, azt már nem.…

Kíváncsiságból kezdtem el jógázni, jó pár évvel ezelőtt, mert azt hittem, hogy képtelen vagyok "stand by" üzemmódra tenni az agyamat. Kiderült, hogy tévedtem, nagyon is ki tudok kapcsolni, és a gondolatnélküliségnek eme rendkívüli állapotában egészen elképesztő…