Van ebben valami bizsergető, imádom ezt az érzést. Az első randi ígérete, hogy még minden csupa lehetőség, csupa izgalom, készülődés. Tollászkodom, szépítkezem, öltözködöm, válogatok a szekrényben (mintha lenne miből), mint egy primadonna prömiernapján, púderezek, tupírozok, epillálok, elmetélem a lábam, ragtapasztkeresek, ágyathúzok, mert ki tudja, takarítok, rendet teszek...

Én tényleg nem tudom, miért ilyen baromi fontos ez a takarítósdi így randi előtt. Hát mi történik, ha nem látja a tükörképét a csapban?! Megnézi a tükörben. Ja, hogy az is retkes, semmi baj. Szóval tényleg nem látom át, hogy miért kezdek azonnal pucolni, törölni, mosni, vasalni, ha felmerül az esély rá, hogy életképes, felnőtt férfi lépje át a küszöbömet, aztán mégis. Szeretnék olyan nett kis nőnek látszani, akivel így rendben van minden. Akinek mindig van egy kis vörösbor, olajbogyó, olasz sajt a hűtőjében, havonta jár a Müpába, nem vásárolta tele a szekrényét teljesen fölösleges göncökkel, hanem négy-öt tervezői darabot váltogat aztán slussz (és mégis úgy néz ki, mint akit a skatulyából húztak ki), és akinek úgy van rend a lakásában, hogy csak úgy rend van. Magától. Nem azért, mert takarít, nem azért, mert álló nap suvickol, hanem ez neki gyárilag így van. Meg gyárilag nem eszi le magát. És nem viszi pizsamára kapott nagykabátban iskolába a gyerekét, mikor a nevezett gyerek elaludt, az anyja szintén, és a lépcsőfordulóban derült ki, hogy valami olyan szirszart kell vinni technikaórára, ami csak valami eldugott, szuperkézműves írószerben kapható, ami nyilvánvalóan nem nyit ki dél előtt, szóval...Egy ilyen nett kis nő, káoszmentes élettel.

Apropó. Vajon Korlát bírja az ilyen nett kis nőket? Fogalmam sincs. Basszameg. Lehet, hogy a selyemágyneműt kellett volna felhúzni! Mi van, ha az ilyen vampokra bukik? Én meg itt állok majd talpig Calvin Klein reklámnak öltözve... Késő lenne már vajon mélybodróra festeni a hálószobát?

Ja, ilyenkor a fehérneműs fiókomat is rendbe szoktam ám rakni. Nem viccelek. Másodéves voltam az egyetemen, amikor feljött az egyik csoporttársam és mondjuk nem tudom, honnan vette a bátorságot, de benézett a fiókomba, és megdícsért, hogy milyen szép kis libasorban állnak a fehérneműk, én meg hát rögtön büszke lettem magamra, mert akkor még azt hittem, hogy ez számít és, hogy a Zsolt az nagy magányában arra gondol, hogy jahj...a kis Elza, az klassz kis nő. Hát a bugyijai is elvágólag vannak a fiókban, ez kell nekem. Na, most már mondjuk megkérdezném, hogy ki a frásznak képzeli magát, turkáljon otthon, innen meg elmehet, de az is biztos, hogy a nevezet fiókba is csak bevágom a dolgokat, miután leszedtem a ruhaszárítóról. Jé, itt ez a póló, mióta keresem. Na, ezért kell néha rendet rakni.

Most jön akkor a neheze, hogy úgy csináljak, mintha nem élnék egy háztartásban egy kiskorúval, de hát ez lehetetlen, mert amikor már azt hiszem, hogy elpakoltam utána, akkor mindig felbukkan egy addig illegalitásba vonult legó, kisautó, miafranc, szóval lehetetlenség, a gyerekem arra gyúr, hogy egy percre se felejthessem el, hogy van nekem, egyetlen magzatom, drága csillag, pl. mikor a nagyanyjánál alszik, mint most, akkor lenyúlja anyám telefonját, és messengeren küldözget képeket magáról. Felapplikálja ezeket a vicces cicafül,kutyafül, kisegér, kisnyúl maszkokat, és fotózkodik. Mondjuk az rettentően cuki, meg szövegel is hozzá, a múltkor slammelni próbált, mert látta a youtubeon, hát mondjuk a rendszerellenes kirohanása kicsit meglepett. Először őt kértem meg, hogy az iskolában ne adja elő, aztán anyát, hogy ne nézzenek forradalmi slampoetryt a világhálón, aztán meg elteltem büszkeséggel, hogy ekkora rebel a gyerekem. Mondjuk én pofázok, mikor a múltkor is előtte kommentáltam a híreket, és csak annyit kérdezett a kirohanásom végén, hogy a gané féreg az milyen állat. Hirtelen nem is tudtam mit mondani. De most mit csináljak, az én munkahelyemen nincs szó közéletről, a hyaluronsavas ránctalanítónak se ideológiája, se véleménye, csak pofátlanul magas ára van. Hm. Vajon Korlát mit gondol erről? És vajon mennyire ütné agyon a khm, lelkesedésemet, ha kiderülne, hogy teljesen más a véleményünk?! Semennyire, rendesen számolnom kellett, hogy mikor randiztam utoljára, politikáról akkor majd a második randin. Ha lesz.

Mondjuk, miért ne lenne? Hát ő jóképű, én szép vagyok, hol egy tükör? Hát, mondjuk szép, mondjuk van még időm tatarozni, este meg már úgyis csak nagyvonalakban látszik, szóval így ketten együtt jól nézünk ki, és értelmiségiek vagyunk, meg ő még művész is, és milyen jól éreztük magunkat a múltkor, hát mi romolhatna el? Nyilván semmi, mikor minden ilyen jól áll együtt, meg már amúgyis rohadtul megérdemlem, hogy jól alakuljon, meg ez végre nem tűnik egy kolosszális baromnak. Nem, nem mintha azt gondolnám, hogy minden férfi egy kolosszális barom, csak hát ebből van több, hát most mit mondjak, tényleg, itt állok fiatalon, csinosan, aztán nem megyek vele semmire, és én tényleg nem gondolom, hogy ez az ő hibájuk. Na, de nem is az enyém!

Jó, nyugi, a keserűség az élet megrontója, a keserűség, meg Instagram jobb lesz, ha egyikről sem beszélek vele, a neurózisomat ráér később megismerni, ha egyáltalán. Bár...hát ő meg művész, biztos tudja, milyen az, labilisnak lenni. Mármint én nem vagyok konkrétan labilis, csak néha elromlik a kedvem.

Hol a ruhám, amit fel akartam venni? Ja, itt, jó megvan.

Szóval akkor találkozunk, pezsgő a Zsivágóban, aztán ki tudja, szerintem felhívom. Most, hogy rend van, meg friss az ágynemű, a gyerek meg azóta valami kiáltványt fogalmaz a nagyanyjával, ha csak nem mozgalmat szerveznek. A fejemet kivéve gyakorlatilag szőrmentes vagyok, és ha most tudok aludni egy órácskát, akkor kisimult is leszek, már úgy hellyel közzel. És akkor még ott a bor, ha később megkívánnánk, bár pezsgőre bort...hááát nem tudom, na mindegy, majd meglátjuk.

Úristen, de pokolian ideges vagyok. Hát ezt nem lehet bírni. Csak minden simán menjen...

Mennyi előkészület, te jó ég...Egyetlen randiért. Na, mindegy. Biztos megéri a munkát. Nyugi, Elza, nyugi! Ez a te estéd lesz!

Folyt.köv.