Olvasom a világinternetteken, hogy áll a bál az új Gillette reklám körül, mert egyrészt egy NŐ!!! rendezte és írta a forgatókönyvét (őrület), másrészt meg, ha jól hámoztam ki a felháborodott twitter bejegyzésekből, ez a kétpreces spot egyetlen, világméretű támadás a férfiak ellen, és pár nagyon kemény arc meg is üzente a brand pr-eseinek, hogy eddig és netovább, mostantól kezükbe nem veszik a Gillette borotvát.
Gondolom, amúgy férfiasan, jeges patakvíz mellett, egy bitangéles tőrrel fognak beretválkozni, amit maguk fennek meg az akkurátus borbélykodás előtt.
És akkor arról, hogy min is megy most a hörgés.
A reklám arról szól, hogy bizony, egy sor kellemetlen címke tapadt a férfiakra, a férfiasságra úgy általában, de hogy ezek nem csak úgy a semmiből lettek, egyszercsak, hanem évtizedes, sőt, évszázados beidegződések vezettek ide, amikhez generációkon keresztül senki nem mert/akart hozzányúlni. El lett intézve azzal, hogy a fiúk már csak ilyenek (boys will be boys, ahog az a reklámban is elhangzik), meg majd kinövik, meg mit tudom én, aztán mentünk tovább, nincs itt semmi látnivaló. Menet közben pedig észre sem vettük, hogy a tagadhatatlan erények mellett rengeteg olyan szokást, viselkedésformát is felcímkéztünk, hogy ez bizony férfias attitűd, ezzel mintegy validálva a hülyeséget is, és csak néha, a négyfal között, magában szorongva gondolkodott el bárki is azon, hogyha ez a férfias viselkedés benne bizony kellemetlen érzéseket generál, akkor lehet, hogy mégis baj van vele.
És akkor jött ez a reklám, ami tulajdonképpen, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, annyit állít, hogy a felnőtt (marketing szempontból a Gillette használó korosztály) férfiak viselkedése lesz a példa a most még kisfiúk számára, és bizony rajtuk múlik, hogy tíz-tizenöt-húsz év múlva milyen férfiak irányítanak majd vállalatokat, nevelnek gyerekeket, udvarolnak lányoknak és így tovább. És, hogy ez a példamutatás nem csak arról szól, hogy megmutatjuk a kölyöknek, milyen borotvával, meg hogy kell borotválkozni.
Van a reklámban srác, aki rászól egy másikra, hogy ne vegzáljon egy idegen csajt az utcán, van apuka, aki egy a társai által zaklatott kisfiú védelmére kel, szóval alapvetően olyan pozitív példák, amikbe én akárhonnan nézem is, nem tudok belekötni. Annál inkább nem, mert a kiakadás zömében a konzervatív oldalról érkezett, és bár könnyen lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat, de az én fejemben akkor is az a kép él, hogy pl. egy alapvetően konzervatív szemléletű férfi maga sem tartja helyesnek az udvarlás azon formáját, ami kimerül abban, hogy az utcán utánafütyül egy csinos nőnek, és esetleg hozzá teszi, hogy szúrnálak anyám! Na mindegy, végsősoron nem voltam még konzervatív férfi, szóval mit tudok én erről.
Egy szó, mint száz, szerintem ez a reklám teljesen rendben van, legalábbis engem nem bánt, hogy egy borotvareklám valamivel többet állít annál, minthogy a háromsoros, szuperergonomikus meg mit tudom én milyen zselécsíkos borotvát csak és kizárólag tökéletesen kockás hasú, gyönyörűen metszett arcélű, 25 és 40 közötti szexistenek//a társadalmi ranglétra legfelsőbb krémjébe tartozó élsportolók használják.
A másik oldala már sokkal személyesebb, mert azok a #boyswillbeboys beidegződések, amiktől úgy látszik még most sem nagyon vagyunk hajlandóak megszabadulni, bizony hatnak a lányokra is, és gyakorló lányként, azért erről már kicsit személyesebb tapasztalataim vannak, mint a Gillette pengéről. Amivel egyébként eddig csak összekaszabolni tudtam a lábamat, szóval lehet, hogy férfivonalon erősek, de a női termékeket még lehetne finomítani. Vagy nekem nem kéne bénázni.
Szóval.
Ha csak ebből a kampányból indulok ki, akkor aktuálisan oké, hogy a fiúk agresszívak, verekszenek, cseszegetik egymást, zaklatják a kisebbet, a szerencsétlenebbet, a gyengébbet, a mit tudom én kit. Tudom persze, hierarchia beállítás, meg a kisfarkasok is csépelik egymást, meg az evolúció meg mit tudom én. Csak az van, hogy mi nem kisfarkasok vagyunk, meg nem barlangban élünk, és nem a szigorúan vett túlélés a tétje ezeknek a balhéknak. Ráadásul az lehet, hogy amelyik üt, meg csúfol az beállítja magát a hierarchia legfelső fokára, aztán jól ott is marad, csak a végén még elhiszi, hogy a pozíció bebiztosításának egyetlen záloga, hogy a többiek egyrészt féljenek tőle, másrészt jól meg kell alázni őket, hogy eszükbe se jusson próbálkozni vele szemben. Arról nem beszélve, hogy aki meg az ütésvágás-csúfolás céltáblája, az meg utána egész életében úgy fog gondolni az iskolás éveire, hogy de szar volt, és akkor az még a jobbik forgatókönyv, ha csak rossz emlékként viszi magával, mert az is benne van a pakliban, hogy úgy sérül, hogy igazán sosem tudja majd feldolgozni, és mindig egy félős kis valaki marad, aki csendben meghúzza magát, csak ne bántsák. Ne kelljen példákat hoznom arra napjainkból, hogy ez össztársadalmi szinten hova vezet, körül lehet nézni a világban, látni fogjuk.
Aztán. Ezek a kis ütősverős agresszorok azok, akik húzzák a kislányok haját, meg homokot dobnak a szemükbe meg mit tudom én. Amiért a kislányok reklamálnak, amire azt mondják nekik, hogy áh...ugyan, hagyd, csak tetszel a Józsikának. Ami egyfelől lehet igaz, másfelől simán lehet, hogy Józsika csak bántani akarja a kis Klárikát, és semmi tetszés nincs ebben a sztoriban. Klárika cserébe öt-hat éves kora körülre elhiszi, hogy a tetszés a szeretés az így fejeződik ki, és egész életében el fogja hinni, hogyha undokok vele, az tulajdonképpen a szeretlekkel egyenértékű. Nyilván most túlzok, de ettől még... Gondoljuk már végig: egy alapvetően bántó, hangsúlyozom mégegyszer BÁNTÓ viselkedésbe belemagyarázzuk, hogy ez tulajdonképpen valamiféle szeretetnek a kifejeződése, csak rosszul van csomagolva. AHA. Reklamálni, hogy a Józsika megvert a hinta mögött nem oké, mert Józsikának csak tetszel, verekedéssel tetszéstnyilvánítani viszont oké. A fene egye meg, hát honnan olyan ismerős ez a logika nekem???? A helyzet az, hogy bántani a másikat egyáltalán nem oké, kifejezni, hogy ez neked rossz meg teljesen rendben van. Ezt csak a gyengébbek kedvéért mondom, mert szemlátomást nem teljesen világos.
Értem én, hogy apának, anyának, dadusnak mindenkinek könnyebb vállat vonogatni, és mondani, hogy boyswillbeboys, mint megtanítani nekik, hogy milyen variációk vannak az agresszió helyett, de hosszútávon azért csak jobban megérné őket valamiféle asszertivitás felé terelgetni nem?
Mert gondoljunk csak bele: akik ezekkel a szülőkkel együtt nőttek fel, és akiknek az ő szüleik maguk is sokszor rábólintottak, hogy ez a viselkedés oké, szóval azok lettek vagy lesznek a gyerekeik tanárai, edzői, mentorai mit tudom én. Nem lenne jobb, egyszer s mind megnyugtatóbb tudni, hogy egy olyan felnőtt gondjaira bízta a gyereket, akinek nem az üvöltözés a fegyelmezési eszköze? Aki nem megalázással éri el az együttműködést a gyerek részéről? Aki tud vele értelmesen kommunikálni, egyúttal megtanítja neki, hogy ezt így is lehet? Dehogynem. Csak ez nem magától alakul ki, hanem kőkemény melóba kerül, és mindennap, akár többször is el kell mondani, és meg kell mutatni, hogy lehet ezt másképp is, nem csak kiabálva, ütlegelve, csúfolódva, mit tudom én.
És erről szól ez a reklám is. A példáról, a befektetett energiáról, hogy minden kisgyerekkel a jövő generációjának egy tagját építgetjük, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen felnőtt válik belőle.
Szóval én elhiszem, hogy az ilyen vastagon bebetonozott tradíciókkal nem, vagy legalábbis nem könnyű szakítani. De, ha egy kicsit is élhetőbb világot szeretnénk teremteni akkor muszáj lesz. Minden, de tényleg minden sokkal nagyobb hangerőn szól, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Ha ma rájuk hagyják a verekedést, az már jóval többről szól, minthogy kinek lesz aznap szar az oviban és kinek nem. Lehet beszélni, lehet okoskodni, lehet kommentben kiosztani másokat jószülőségről, felelősségről, meg ölremenő vitákat folytatni egy sor lényegtelenségről, a végén úgyis az számít, amit mutatsz nekik. És azt nem lehet elkozmetikázni.
