Az egész úgy kezdődött, hogy a nagy januári leárazások gondolatától megigézve beoldalogtam a Váci utca egyik bugyiboltjába. Nem abba, amelyikben egy ház áráért lehet fehérneműt venni, hanem a másikba, ahol egy ház áráért bugyit, pizsit, köntöst, edzőcuccot, kismacskát, parfümöt, mamuszt mindent lehet venni. Most ráadásul csak egy fél ház áráért, hiszen leértékelések vannak, ugye.

A leértékelés pedig olyan, mint az étkezési tanácsadó az Angolkákban, aki túlsúlyos hallgatóinak elmondja, hogy a fogyókúra trükkje az, hogy mindenből csak fele annyit szabad enni. Itt van például egy szelet torta, és csak egy fél szeletet eszel belőle. Minekutána pedig fél szelet tortában a kalória is csak feleannyi, ezért megehetsz belőle még egy fél szeletet. Na, hát így zajlik ez akkor is, mikor mindenhonnan ordít a !!!SALE!!! felirat, úristen, hát ezt a törpemalachónaljszőrbőlfont miniretikült most nem csilliárd, hanem csilliárd mínusz egy forintért adják, akkor mindjárt kettő veszek belőle.

Nem akarok úgy csinálni, mintha a piros, leértékelést hirdető matricákkal engem nem lehetne belevinni a hülyeségbe (próbálok ellenállni egyébként!!!), ezért bevallom, hogy azzal a feltett szándékkal oldalogtam be a parfümtől illatozó ajtón, hogy szert tegyek egy nagyon szép edzőnadrágra.

Felkocogtam hát az emeletre, körül sem nézve az alsó szinten, ugyanis legalább azt az oltári baklövést szerettem volna elkerülni, hogy edzőgatyáért jöttem, és három garnitúra akciós melltartóval távozom.

Az emeletre érve egyből megtaláltam a leértékelt nadrágokat, esküszöm, rájuk néztem, és már a gondolattól szebb lett a napüdvözletem (nem). De nem is a nadrág itt a lényeg, hanem az, hogy ahogy ott turkáltam, nézelődtem, odaoldalazott mellém egy úriember. Nem gyanakodtam semmire, úgy voltam vele, hogy hát nyilván ő is szeretne a Gilda Maxban csinos lenni, arrébb is álltam, hogy meg tudja nézni a mindenféle púderárnyalatokban pompázó edzőalsókat és felsőket, de csak nem kezdett válogatni, cserébe viszont megszólított engem, az áruházban ismerkedés majdnem örökös bajnokát (emlékezzetek nagysikerű találkozásomra a CBA-ban Szilágyi Áronnal).

- Elnézést! - szólt félszegen, én meg álltam ott halálra válva, hogy jézusom, ez itt egy idegen, én meg itt állok a fülemen is elasztikus nadrágokkal, és kénytelen leszek beszélgetni.

- Igen?

- Ne haragudjon, csak így ránézésre úgy látom, hogy maga, maga egy méretű a feleségemmel...

Én itt elvesztettem a fonalat, mert egyből elszédültem a gondolatra, hogy oké, akkor ez nem csak a filmekben történik meg, középkorú pasik tényleg szólítanak le nőket azzal a fehérneműboltban, hogy segítsen melltartót/bugyit/combfixet/akármit választani az asszonynak, mert így szemre ugyanazt a méretet hordják. Már épp megfogalmaztam magamban, hogy osztom ki ezt a szerencsétlent, aki zaklat itt engem, a gyanútlan vásárlót, aki csak egy leértékelt (jézusom, most látom, ez leértékelve ennyi????) tornagatyát akarok venni, hát nincs már nyugta az embernek... mikor a Váci utca Arthur Weasleyje előkapott a háta mögül, egy szürke, bolyhos, szívecskékkel díszített... KÖNTÖST.

- Úgy tűnik, olyan magas, mint a feleségem. Ön szerint, jó lesz ez rá?

Hát megmondom, őszintén vártam a pillanatot, amikor megnyílik alattam a föld. Ugyanis attól, hogy megszólalni nem tudtam, a fejemre még kiülhetett, hogy mit gondolok a helyzetről, és Arthur arckifejezéséből ítélve, hagyjuk is a feltételes módot. Kiült.

Visszanyerve a hangomat/lélekjelenlétemet/maradék méltóságomat, elkértem tőle a köntöst, mintha értenék hozzá, és némi méricskélés után kihirdettem a végeredményt: TUTI JÓ LESZ AZ ASSZONYRA! (Hát, ha ilyen filigrán kis virágszál, mint szerénységem ugye...)

Arthur Weasley hálásan megköszönte és elvonult a kasszához. Én meg álltam ott szénné égve a leértékelt tornaszerkók között, és arra gondoltam, hogy hát elképzelhető, hogy a nyolcpont-tartásom egyre szebb, de hogy némi szerénységet még magamra kell szedjek a jógaszőnyegen, az egészen biztos.

Mindenesetre, legalább annyit elkönyvelhettem, hogyha szerényebb, hazai kiadásban, az életem akkor is egy hollywoodi klisé, elvégre lehet, hogy Arthur Weasley, lehet, hogy egy köntössel, és szemlátomást minden hátsó szándék nélkül, de csak leszólítottak egy varázslatos bugyogóboltban!